Abban a különleges élményben volt részem vasárnap, hogy dedikálhattam a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a Könyvmolyképző standján a könyvemet. Úgy gondolom, hogy mély hálával tartozunk a kiadó minden ott dolgozó munkatársának, amiért az egyébként bizakodásra okot adó tömegjelenetek közepette is odaadó vendéglátóink tudtak lenni. Jó volt megélni, hogy volt és jelenlegi egyetemi hallgatóimat nem hiába képeztük: megmondják, szerintük micsoda milyen (ami azért fontos, mert rendkívül nyomasztó lenne, ha már azt sem lehetne megmondani valamiről, hogy milyen). Ennek szellemében kiderült, hogy „a regény nagyon jó, csak a vége rossz” (olyan, mint az ú[email protected] című alkotásban a Biblia), vagy hogy „olyan, mint felfelé mászni egy lefelé tartó mozgólépcsőn: tudjuk, hogy meg lehet csinálni, csak nehéz”. Mivel még életemben nem dedikáltam, kimondottan megrázó volt szembesülni azzal, hogy olyan emberek is olvasták a könyvet, akiket életemben nem láttam, és hogy még arra is vették a fáradtságot, hogy személyesen megjelenjenek az eseményen. Egyikük megkérdezte, hogy jól látja-e: a regény folyamatosan trollkodik az olvasóval. Ezúton is szeretném leszögezni: igen, nagyon jól látja. Ez lenne a lényeg.
Nagyon örültem, hogy a Főszomszéd Úr által otthonom, a Nagymező utca istenadta népe is képviseltetve volt az eseményen (bár neki már nem jutott kötet; bocs, Norbi, pótoljuk). Végezetül pedig: annyi hónap után találkozhattam Csendes Nórával és birtokomba kerülhetett a Zápor utca dedikált példánya. Az a könyv minden, ami én nem vagyok, és amit én nem tudok: ezért szeretem odaadóan minden lapját, és teljes szívemből ajánlom mindenkinek. Miközben pedig bent ment az írott kultúra, odakint futott a gasztrokultúra, mert hamburger-fesztivál volt. Régen készítettünk már valamit, úgyhogy íme az én ajánlásom az ágazatban. A hamburger mint kísérleti entitás A hamburger készítése pontosan olyan, mint a szakdolgozat írása: nincsen rá valamiféle üdvösséget okozó recept (kivéve azt, amit a Halálos fegyver 3-ban mond Murtaugh nyomozó: "ha leszedem a zsírt, a hamburgernek megástam a sírt", meg amit most én: "a szakdolgozat hivatkozások nélkül: mint a Vesper Martini alkohol nélkül"). A hamburger (és a szakdolgozat) nem egy konkrét mászóka, hanem inkább egy interaktív, átrendezhető játszótér. Ennek megfelelően kísérletezzen, tolja ki a fogalom határait egészen addig, amíg 1. olyan ételt nem kap, amit örömmel fogyaszt; 2. olyan módszerhez jut, amit csukott szemmel tud követni, mert a házi hamburgernek pontosan ez a lényege. Már azon kívül, hogy házi. Megjegyzem: lehet, hogy ha utána számol, akkor a gyorsétteremben egy hamburger olcsóbb, mint a lentebbiek, azonban: maga most komolyan Burger Kinges termékekkel akarja kínálni a vendégeit? A zsemle Mindenféle kenyér (a pizzától a zöldfűszeres baguette-ig) liszt, folyadék és élesztő elegye. A hamburger-zsemlét az különbözteti meg a társaitól, hogy puhább és lágyabb; ez azzal érhető el, hogy a lisztet tejjel vagy tejszínnel és tejszármazékokkal (joghurt, kefír, esetleg tejföl) dúsítjuk. Érdemes mindenféle verziót kipróbálni, mert én azt innen nem tudom megmondani, hogy maga mit szeret. Az a lényeg, hogy kb. 600-650 gr liszthez hozzáönt 2 dl langyos tejet vagy viszonylag visszafogott zsírtartalmú tejszínt, hozzádob egy pohár joghurtot, kefírt vagy tejfölt, rámorzsol fél kocka élesztőt, és a reakció kedvéért egy kis cukrot is hozzátesz (ha valamiért édesen szereti a hamburger-zsemlét, akkor sokat). Összekeveri. Utána pedig gyúrja a kis kezeivel legalább 8 percet, de úgyse tud majd vele leállni. A tészta jó tapintású, selymes állagú valami lesz. Fedje le, tegye félre huzatmentes, ám, ha lehet, meleg helyre (akár be is ágyazhatja a dunyhája alá). 40 perc múlva szedje elő, látja, megdagadt szépen. És most: formáljon belőlük kb. 9-10 zsemlét. Nekem abszolút nincs kézügyességem, és még nekem is megy kb., hát még magának. Az a dolog lényege, hogy formál egy kis gömböt a tésztából, ráhelyezi a rosszabbik kezére, a jobbik kezével felcsíp egy kicsit a széléről, ráhajtja a tésztára. Fordít egy kicsit, ismétel. És így tovább, belátásáig. A zsemléket 180 fokos házikemencébe helyezi. 10 perc sütés után megkeni a tetejüket tojássárgájával. 13-14 percig süti, de tapasztalja ki ön; ha már az alja kopog, jó lesz. A hús Itt sokkal nagyobb tér nyílik a szabadságra. Vételezzen olyan darált húst, amilyet tud vagy akar. A pulykától a bárányon át a marháig mindennel lehet élni; ha nem ismeri ezeknek a húsoknak az ízét, érdemes kísérletezni velük. A lényeg, hogy rendelkezzen kb. 80 dkg darált hússal. Azt egy edényben szórja meg sóval, borssal, egy tojássárgájával, meg fűszerekkel, amivel akarja. Ha marhából készül, akkor én leginkább borsoznám és egy kis rozmaringgal fejleszteném fel. Ha pulykából, akkor dobjon rá mindent, amit talál; a pulyka íze viszonylag semleges, bátrabban kell bánni vele. Gyúrja át az így keletkezett kupacot, alaposan; közben megint szórhatja, ha gondolja. A húspogácsákat úgy készíti el, hogy viszonylag nagy gömböt formál a tenyerében a komplexum egy hányadából; ráállítja a rosszabbik kezére; a jobbik keze mutató, középső és gyűrűs ujjával pedig szépen lenyomja. Arra figyeljen, hogy a sütés során a pogácsák terjedelme csökken, döbbenet, döbbenet, tehát nem baj, ha nagy darabokkal dolgozik. Egy edényben olajat vagy más zsiradékot hevít, nagy fokra. Ráhelyezi óvatosan a húsokat. Nem nyúl hozzá egy darabig; ha már el tudja mozdítani a pozíciójukból egy fakanállal a pogácsát anélkül, hogy szétesne, megfordítja. A húst szépen átsüti. Mikor már majdnem jó, a pogácsákra vékony szelet sajtot helyez (jó esetben chedart, szorult helyzetben valami budget lapkát); néhány pillanat alatt ráolvad kissé a húsra. Ekkor szedje ki a pogácsákat. Ne zárja el a gázt, hanem: vágja félbe a zsemléket, és pirítsa át egy kicsit a belsejüket az olaj / zsír kombináción. Egy szósz Ha nem akar megelégedni azzal, hogy teletolja bolti szósszal a költeményét, ezt tegye. Vágjon fel 1 vagy két hagymát apró darabokra. Hevítse olajon, amíg üvegesedik. Sózza, borsozza, paprikázza. Ekkor öntse fel részben ketchuppal, részben passzírozott paradicsommal. Megint só, bors, paprika. Redukálja, amíg viszkózusabb nem lesz, ízlése szerint. Összeállítás Fogja a zsemle alját. Tesz rá valamilyen szószt, pl. mustárt. Arra amit akar, pl. paradicsomot és salátalevelet. Erre a húst. A húsra a fenti szószt. Lezárja. Íme, így. Tényleg az a fontos, hogy megtalálja azt a módszert, ami a legnagyobb örömet okozza önnek és környezetének. Ha pedig nem féli még eléggé a halált: http://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/gulyas-peter-a-vegtelen-tersegek-orok-hallgatasa-7598
0 Comments
Leave a Reply. |
AuthorI am the Phantom of the Higher Education. Archives
March 2018
|